Wass Albert: El�hang

Volt egyszer egy ember, aki az � h�za udvar�n oszlopot �p�tett az � Isten�nek. De az oszlopot nem m�rv�nyb�l faragta, nem k�b�l �p�tette, hanem ezer, meg ezer apr� csill�ml� homok-szemcs�b�l, �s a homok-szemcs�ket k�ddel k�t�tte �ssze.
�s az emberek, akik arra j�rva l�tt�k, nevettek rajta �s azt mondt�k: bolond.
De az oszlop csak �p�lt, egyre �p�lt, mert az ember hittel a sz�v�ben �p�tette az � Isten�nek.
�s amikor az oszlop k�szen �llott, az emberek m�g mindig nevettek �s azt mondt�k: majd a legels� sz�l �sszed�nti.
�s j�tt az els� sz�l: �s nem d�nt�tte �ssze.
�s j�tt a m�sodik sz�l: �s az sem d�nt�tte �ssze.
�s ak�rh�ny sz�l j�tt, egyik sem d�nt�tte �ssze, hanem mindegyik sz�pen kiker�lte az oszlopot, amely hittel �p�lt.
�s az emberek, akik ezt l�tt�k, csod�lkozva �sszes�gtak �s azt mondt�k: var�zsl�. �s egy napon berohantak az udvar�ra. �s led�nt�tt�k az � oszlop�t.
�s az ember nem szitkoz�dott �s nem s�rt, hanem kiment megint az � udvar�ra �s hittel a sz�v�ben kezdett �j oszlopot �p�teni az � Isten�nek.
�s az oszlopot most sem faragta m�rv�nyb�l, sem nem �p�tette k�b�l, hanem megint sok-sok apr� homok-szemcs�b�l �s a homok-szemcs�ket k�ddel k�t�tte �ssze. 

Wass Albert: A l�thatatlan lobog�

Konok h�s�ggel hordozom
az �ttalan boz�tokon.
Seb a v�llam �s seb a markom,
de fogom, viszem �s megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem �rt v�get a k�zdelem!
Mert valami m�g megmaradt.
G�rcs zsibbasztja a markomat,
de markomban m�g itt a Sz�:
a l�thatatlan lobog�!
Erekly�m. Kincsem. Fegyverem
Magosra tartom s lengetem!
�s v�dem, foggal �s k�r�mmel!
Vad d�hvel �s �r�lt �r�mmel!
�s mentem, mindeneken �ltal,
�nt�p�, v�gs� akar�ssal!
D�lt otthonom r�g �sszed�lt.
Kifordult al�lam a f�ld.
T�rsaimat �r elsodorta.
M�g�ttem �g a poklok pokla.
El�ttem vad szikl�k merednek.
De nekiv�gok a meredeknek!
Mert �lek m�g! Ha t�rten is,
ha v�rben is, ha g�rcsben is.
m�g ha utols� is vagyok
kit az �z�nv�z meghagyott,
de harcom v�gigharcolom
s a lobog�t megmarkolom!
Megmarkolom �s nem hagyom,
ha le is szakad a k�t karom,
ha k�t l�bam t�rdig kopik:
de feljutok a cs�csokig!
S utols� jussomat, a Sz�t,
ezt a szent, t�pett lobog�t
kit�z�m fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!

Wass Albert: �bredj magyar!

Nemzetemet d�lta m�r tat�r,
har�csolta t�r�k,
uralkodott f�l�tte osztr�k,
lopta ol�h, rabolta cseh.
Minden szomsz�dja irigyelte m�gis,
mert keser� sorsa
istenf�l� nemzett� kov�csolta.
Becs�let, tisztess�g, emberszeretet
p�ldak�pe volt egy c�da
Eur�pa k�zep�n!Miv� lett most?
Kolduss� v�lt felszabadult hon�ban,
z�ll�tt idegen eszm�k napsz�mosa!
Megtagadva dics� �seit,
idegen rongyokba �lt�zve
�rulja mag�t minden utcasarkon
doll�r�rt, frank�rt, m�rk��rt,
amit idegen gazd�i odal�knek neki!
H�t magyar f�ld�n m�r nem maradt magyar
ki r�ncba szedn�
ezt az �si port�n tobz�d�
sok-sz�z idegent?
�bredj magyar!
Term�f�lded m�soknak terem!
Gonosz ir�nyba sodor
ez a megveszekedett �j t�rt�nelem!

Wass Albert: Ki a magyar?

Ki a magyar h�t, cimbora?
Te, vagy �n? Vagy a harmadik?
Nosza d�nts�k el szapor�n,
m�g el nem s�llyed a ladik!
Ragadjunk h�t lap�tot, cs�k�nyt,
evez�t! Ebura fak�!
�gy csin�ljuk m�r ezer �ve,
ez h�t nek�nk val�!
Azt�n , ha majd holt tetem�nket
kiveti a v�z a partra:
magyar leszel Te is, �n is,
a harmadik is, mind, mind, kit halva,
bevert fejjel, n�m�n, gy�szban
fektethet�nk a ravatalra.

Wass Albert: Magyar cirkusz

Cirkuszr�l �lmodtam az �jszaka.
Emberek, az �lom sz�rny� volt!
M�g le sem ment a nap eg�szen
s m�r f�lj�tt v�resen a hold!
Indul�t k�rt�lt frakkosan a Hal�l!
K�rben a vil�g valamennyi n�pe
megt�lt�tte a p�holysorokat
s minden szem az ar�n�t n�zte.
Ott gyilkolt�k egym�st a magyarok,
Torz jelmezekben r�szegen!
Szem�kben l�z, kez�kben k�s
s csorgott a v�r a k�seken...!
Mindenki k�zd�tt ott mindenki ellen
�s ezer boh�c r�h�g�tt!
A vil�g jelszavakat ord�tott
�s fogad�sokat k�t�tt: 
�n arra a v�r�sre fogadok!
Eny�m a z�ldinges leg�ny!
Szor�tsd, te �rp�d-c�meres!
A gaty�s paraszt az eny�m!
S a magyarok csak �lt�k egym�st.
Tombolt a hal�l-zenekar.
S Eur�pa cirkusz-porondj�n
fogyott, fogyott a magyar.
Azt�n a v�gin egy maradt csak.
Ezer seb�b�l folyt a v�re.
B�mult f�radtan, eszel�sen
a v�r�ztatta csatat�rre.
A n�z�k elsz�molt�k a fogad�sokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Neh�nyan m�r �s�tottak is.
Azt�n mindenki hazament.
P�r kapzsi suhanc m�g �sszeszedte
az elesettek rongyait.
Azt�n m�r csak a hold b�multa
borzadt szem�vel, v�r�sen
az �j magyar Kaint.

Wass Albert: Erd�lyi hitvall�s

Uram, �n hiszek Tebenned, egy �r�k Istenben,
�s hiszem azt, hogy igazs�gos vagy,
b�r emberi elm�mmel meg�rteni nem tudom
igazs�godnak sz�rny� m�dszer�t.
Hiszek j�s�godban is,
b�r szemem csak gonoszat l�t,
amikor Erd�ly fel� tekint.

Mint Szent Fiadat hajdani id�ben,
ma n�pemet fesz�tik keresztre
az istenk�roml� gonoszak.
J�d�sok �rulj�k el naponta,
rongyain martal�cok osztozkodnak,
s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak
m�sfel�, hogy k�njait ne l�ss�k.

Szeretlek, Uram-Isten, a Szent�r�s parancsa
�s hitem k�v�ns�ga szerint,
de szeretem a n�pemet is, Uram,
szeg�ny elesett erd�lyi magyar n�pemet,
s bocs�ss meg nekem, Uram,
ha n�pem fel� ma hangosabb, f�j�bb,
lelkesebb �s t�relmetlenebb bennem
ez a szeretet tal�n, mint Tefel�d.

De l�m, Te hatalmas vagy, uram,
mindenekn�l hatalmasabb,
m�g �k szeg�ny b�s erd�lyi v�reim v�resen
�s mez�telen�l fetrengnek a vil�god por�ban,
mindenkit�l elhagyottan,
s bizony �n�kik ma nagyobb sz�ks�g�k van
az �n szeretetemre, mint Teneked,
ki Minden Vil�gok Ura vagy.

Azt is tudom, Uram,
hogy minden ember egyforma Teel�tted,
b�rmilyen nyelven im�dkozzon is,
vagy k�romoljon. Bevallom azonban,
hogy az �n sz�vemben elfogults�g lakozik,
�s ma csak az testv�rem
nekem ezen a f�ld�n, aki magyar,
s ez mindaddig �gy l�szen,
m�g a magyar a vil�gmindens�g
legtestv�rtelenebb n�pe,
m�g minden csizma a magyart r�gja,
mindenki a magyart tapossa,
addig, Uram, bocs�sd meg b�n�met,
m�s testv�rem nekem
nem lehet ezen a f�ld�n!

�n kell p�toljam azt,
amit m�sok megtagadnak t�le.
Kiknek szem�t kisz�rt�k,
azoknak �n adok szemet.
Kiknek kez�t b�kly�ba k�t�zt�k,
azoknak �n adok kezet.
Kiknek nyelv�t kiv�gt�k a gonoszak,
azok helyett ma �n vagyok a h�rg�s,
a seg�lyki�lt�s, a zokog� sz�, �tok �s im�ds�g,
ez ma mind �n vagyok!

K�sz�n�m, Uram, hogy kimentett�l
a pokolb�l �s szabad f�ldre ir�ny�tottad
t�velyg� l�bamat.
K�sz�n�m j�s�godat, k�sz�n�m.
Igazi, �gig f�lcseng� h�ladalt azonban
csak akkor hallasz �nt�lem, Uram,
amikor rab n�pemen megk�ny�r�lsz
s Erd�ly f�ldj�re, magyarok f�ldj�re
r�mosolygod szabads�god f�lkel� napj�nak
�ld�sos f�ny�t.

Legyen meg a Te akaratod, Uram.
De al�zatos sz�vvel megk�rlek nagyon:
legyen m�r egyszer a Te akaratod j�
a magyarnak, �ld�s, b�kess�g,
szabads�g, �r�m!
S legyen m�r v�gre egyszer val�ban
Tied az orsz�g, s ne a gonoszak�,
Tied a hatalom, s ne a m�sokat s�rba tipr�k�,
mert bizony, Uram, mindaddig,
am�g ez meg nem t�rt�nik,
neh�z lesz elhinn�nk,
hogy Tied a dics�s�g, �r�kk�n-�r�kk�..
�men

Pet�fi S�ndor: A Magyarok Istene

F�lre, kislelk�ek, akik mostan is m�g
K�telkedni tudtok a j�v� felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy er�s istens�g
�rzi gondosan a magyar nemzetet!

�l az a magyarok istene, haz�nkat
�t�lelve tartja atyai keze;
Mid�n minket annyi ellens�ges sz�zad
Ostromolt vak d�hhel: � v�delmeze.

Az id�k, a n�pek �ktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De � szent pal�stja sz�rny�t r�nk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fej�nk felett.

N�zzetek bel� a t�rt�net k�nyv�be,
Minden�tt megl�tni vez�rnyomdok�t,
Mint a foly�v�zen �ltal a nap k�pe,
�thuz�dik rajta aranyh�d gyan�nt.

Igy kereszt�l�lt�nk hosszu ezer �vet;
Ezer �vig az�rt tartott volna meg,
Hogy most, amid�n m�r el�rt�k a r�vet,
Az ut�s� habok eltemessenek?

Ne gondoljuk ezt, ne k�romoljuk �tet,
Mert k�roml�s, r�la ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de m�g ember sem �zhet
Ily gunyos j�t�kot gyermekeivel!

A magyar nemzetnek volt nagy �s sok v�tke,
S b�ntet�seit m�r �tszenvedte �;
De er�nye is volt, �s jutalmat �rte
M�g nem nyert... jutalma lesz majd a j�v�.

�lni fogsz, haz�m, mert �lned kell... dics�s�g
�s boldogs�g l�szen a te �leted...
V�get �r m�r a h�tk�znapi vesz�ds�g,
V�rd �r�mmel a sz�p der�lt �nnepet!

Magyar vagyok. Legszebb orsz�g haz�m
Az �t vil�gr�sz nagy ter�let�n.
Egy kis vil�g maga. Nincs annyi sz�m,
Ah�ny a sz�ps�g gazdag kebel�n.
Van rajta b�rc, amely tekintetet v�t
A Kaszpi-tenger habjain is t�l,
�s r�nas�ga, mintha a f�ld v�g�t
Keresn�, olyan messze-messze ny�l.

Magyar vagyok. Term�szetem komoly,
Mint heged�ink els� hangjai;
Ajkamra fel-felr�ppen a mosoly,
De nevet�sem ritk�n hallani.
Ha az �r�m legjobban festi k�pem:
Magas kedvemben s�rva fakadok;
De arcom v�g a b�nat idej�ben,
Mert nem akarom, hogy sajn�ljatok.

Magyar vagyok. B�szk�n tekintek �t
A multnak tenger�n, ahol szemem
Egekbe ny�l� k�szikl�kat l�t,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Eur�pa sz�npad�n mi is j�tszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy retteg� a f�ld kir�ntott kardunk,
Mint a vill�mot �jjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dics�s�g halv�ny kis�rtete;
F�l-f�lt�nik s leb�vik nagy hamar
- Ha vert az �ra - odva m�lyibe.
Hogy hallgatunk! a m�sodik szomsz�dig
Alig hogy k�ldj�k �let�nk nesz�t
S saj�t testv�rink, kik re�nk k�sz�tik
A gy�sz s gyal�zat fekete mez�t.

Magyar vagyok. S arcom sz�gyenben �g,
Sz�gyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt min�lunk nem is hajnallik m�g,
Holott m�shol m�r a nap �gy ragyog.
De semmi kincs�rt s h�r�rt a vil�gon
El nem hagyn�m �n sz�l�f�ldemet,
Mert szeretem, h�n szeretem, im�dom
Gyal�zat�ban is nemzetemet!

Pet�fi S�ndor: M�r min�k�nk ellens�g�nk...

M�r min�k�nk ellens�g�nk
Eg�sz vil�g, l�tom �n;
Szeg�ny magyar, be magad vagy
Ezen a f�ld kerek�n!

Akivel mi megosztottuk
Asztalunknak �tel�t,
Ruh�inkat, hajl�kunkat:
�henk�r�sz volt el�g.

Aki hozz�nk j�ne mostan
Bajainkat osztani,
Aki vel�nk kezet fogna:
Nincs bar�t, nincs atyafi.

No de semmi, j� az isten,
Ugy lesz, ahogy lenni kell:
Hagyjanak el! csak magunkat
Mi magunk ne hagyjuk el.

�s mi nem hagyjuk magunkat,
M�g lesz egy k�z �s egy kard;
Fogadom azt, hogy megb�nja,
Aki b�ntja a magyart!

Hosszu a mi t�relm�nk, de
Ha egyszer kifakadunk,
Akkor azt�n hosszu �m �s
Rettent� a haragunk.

Tudhatj�k az ellens�gink,
Mint visel�nk h�borut,
Ha pedig m�r elfeledt�k,
J�l van, majd esz�kbe jut.

�gy el�tj�k-verj�k �ket,
Ha t�relm�nk megszakad,
Hogy magunk is megsajn�ljuk
Szeg�ny nyomorultakat!

Pet�fi S�ndor: Meddig alszol m�g, haz�m?

Meddig alszol m�g, haz�m?
A kakas r�g felkelt,
Kukor�kol�sa r�g
Hirdet� a reggelt.

Meddig alszol m�g, haz�m?
A nap is f�ll�pett,
Be�z�nl� sugara
Nem boszantja k�ped?

Meddig alszol m�g, haz�m?
A ver�b is fenn van,
Telhetetlen bendej�t
T�mi asztagodban.

Meddig alszol m�g, haz�m?
A macska is fenn j�r,
S tejesk�cs�g�d k�r�l
Kotnyeleskedik m�r.

Meddig alszol m�g, haz�m?
Kasz�l�d f�v�re
Csaptak a bitang lovak,
S legelnek sz�lt�re.

Meddig alszol m�g, haz�m?
�me vincell�red
M�veli, nem sz�l�det,
Hanem a pinc�det.

Meddig alszol m�g, haz�m?
Sz�ntanak szomsz�did,
S a magok�hoz oda-
Sz�ntj�k f�lded sz�lit.

Meddig alszol m�g, haz�m,
M�g r�d nem gyul a h�z,
Mindig, m�g a f�lrevert
Harang f�l nem l�rm�z?

Meddig alszol m�g, haz�m,
Sz�p Magyarorsz�gom?
F�l sem �bredsz m�r tal�n,
Csak a m�svil�gon!  

Pet�fi S�ndor: Megint besz�l�nk s csak besz�l�nk...

Megint besz�l�nk s csak besz�l�nk,
A nyelv mozog s a k�z pihen;
Azt akarj�k, hogy Magyarorsz�g
Ink�bb kofa, mint h�s legyen.

Dics�s�g�nknek kardja! csak most
K�sz�lt�l s m�r a rozsda esz.
Megl�ss�tok, maholnap minden
Az � ker�kv�g�sba' lesz.

Ugy �llok itt, mint a t�zes l�,
Mely f�l vagyon nyergelve m�r,
S pr�ssz�gve �s tombolva ott benn
Fecseg� gazd�j�ra v�r.

Nem a tettek ter�n fogok h�t,
Mint egy csillag, lehullani?
Megfojtanak majd a t�tlens�g
Lomh�n �lel� karjai?

S nem lenne baj, ha magam voln�k,
Hisz egy ember nem a vil�g,
De ezer �s ezer van, aki
A zabl�n t�pel�dve r�g.

�h ifjaink, �h �n bar�tim,
Ti megk�t�tt sz�rny� sasok,
L�ng a fejem, j�g a szivem, ha
V�gigtekintek rajtatok!...

F�l, f�l, haz�m, el�re gyorsan,
Meg�llni f�luton kiv�nsz?
Csup�n meg van t�g�tva rajtad,
De nincs elt�rve m�g a l�nc!

Pet�fi S�ndor: Mit nem besz�l az a n�met...

Mit nem besz�l az a n�met,
Az istennyila �tn� meg!
Azt k�veteli a sv�bs�g:
Fizess�k az ad�ss�g�t.

Ha csin�ltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved �lt�d is ki,
Ha meggebedsz is bel�je,
Ebugatta himpell�re!...

Ha pediglen nem fizet�nk,
Aszondja, hogy jaj minek�nk,
H�bor�t k�ld a magyarra,
Orsz�gunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvany�dat,
De nem �m a mi haz�nkat!...
Hadat nek�nk �k izennek,
Kik egy ny�lra heten mennek.

Lassan, n�met, h�zd meg magad,
K�nnyen emberedre akadsz;
Ha el nem f�rsz a b�r�dbe',
Majd kih�zunk mi bel�le!

Itt voltatok cs�kol�zni,
Mostan j�tt�k hadakozni?
J�l van h�t, j�l van, j�jetek,
Majd elv�lik, ki b�nja meg.

Azt a j� tan�csot adom,
J�jetek nagy fal�bakon,
Hogy hossz�kat l�phessetek,
Mert megkerget�nk bennetek.

Fegyverre nem is m�ltatunk,
Mint a kuty�t, kibotozunk,
�gy kiver�nk, jobban se kell,
M�g a pip�nk sem alszik el!