Kárpátia : Az én apám

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám

Mentőautón rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél az én apám
Az én apám

A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám 4x

Kárpátia : Délvidéki szél

Szerémség, Bánság, Bácska a Tisza legszebbik folyása
Az ország éléskamrája Magyarok hazája

Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél
Sirdogál egy kismadár fészke csupa-csupa vér
Lábát törték megkergették gúnyt űztek vele
De ő énekel csak, énekel ez maradt minden fegyvere

Tenger vadvirág boritja fenn a dombtetőt
Koszorúja körbefonja még az öreg temetőt
A meggyalázott sirok között bolyong egy magyar kisfiú
Apja keresztjéhez érve letérdel úgy fogad bosszút

Egy ezredéve áll aracsnak puszta temploma
Teteje a csillagos ég nyári zápor ajtaja
A pirkadó nap oltárjára ködfátyolt terít
Ha újra szól a harang a Délvidék szabad lesz megint

Kárpátia : Egy az Isten, egy a nemzet

Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.

Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.

Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.

Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érzed a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.

Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.

Kárpátia : Felvidéki táj

Ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.

Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Sárga napraforgó csonka szára áll.
Elvágták tövétől virágát, termését.
Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.
Piros az ég alja, lágyan hívogat,
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

Ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

Kárpátia : Hazám, hazám

Mint száműzött, ki vándorol sűrű éjen át,
Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát.
Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes-egyedül
Úgy tépi künn az orkán, mint az önvád itt belül.
Refrén:

Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók.

Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!
Refrén:

Kárpátia : Hősök

(Tízezrek vesztek a csatamezőn
A halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé
Ott álnnak most dicső őseik közt, Hunnia égi seregében
És ha eljön a nap, mikor megmérettetik majd hit, és erény
Visszatérnek újra, Isten lángoló kardjaként)

Hol van hazám, hol szült az én anyám
A föld miért a vérem ontanám
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

Hol jég, hol tűz kíséri életem
A harcmezőn lesz majd a végzetem
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

(Esküszöm a magyar Szent Koronára
Hogy az ellenséggel soha al egkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom
Magamat a mindig hadi törvények szerint
Derék harcoshoz illő módon viseltetetem, és így becsülettel élek és halok
Isten engem úgy segéljen!)

Hol van hazám, hol szült az én anyám
A föld miért a vérem ontanám
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

Hol jég, hol tűz kíséri életem
A harcmezőn lesz majd a végzetem
Sújtson, tépjen vihar
Légy jó, légy hű magyar

Kárpátia : Kárpátok Zengjetek

Akibe magyar szív dobog,
Akibe hősök vére csorog
Az való közénk,
Csak abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi
Aki a himnuszt énekli
Akinek egy hazája van csak
És egy cél élteti…

Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet

Hej, hej-hej, hej

Aki E földet tiszteli
Két kezével műveli
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli
Akiből új élet fakad
És hű szerelmet ad
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt

Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet

Hej, hej-hej, hej

Akibe magyar szív dobog,
akibe hősök vére csorog
az való közénk,
Csak abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi
Aki a himnuszt énekli
Akinek egy hazája van csak
És egy cél élteti…

4x
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzetet

Hej, hej-hej, hej
Hej-hej

Kárpátia : Lesz még

Lesz még, lesz még,
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.
Torda, Szereda, Várad, Nagybánya,
Visszatér az őszre.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.
Vesszen-vesszen Trianon!

Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten,
Munkács, Ugocsa, Ungvár, Szalonka,
Visszatér a télen.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten.

Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában,
Zenta, Topolya, Temerin, Szabadka,
Visszatér tavaszra.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában.
Vesszen-vesszen Trianon!

Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron,
Kassa, Somorja, Rozsnyó, Korpona,
Visszatér a nyáron.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron.
Vesszen!

Kárpátia : Magyarország katonái

Előhang:

"...Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!..."

/Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus/


Magyarország katonái
Tudtok-e még talpra állni
Tudtok-e még a hazáért
Fél világgal szembeszállni
Kitartani mindhalálig
Vissza el a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik:
Menj, menj, menj, menj!

Menj fiam, menj
Bár te voltál mindenem
A sárguló fűzfalevéllel üzenem
Hogy élsz vagy sem
Nem tudja senki sem
De őriz anyád itt bent a
szívében.

Magyarország katonái
Érdemes közétek állni
Érdemes a magyar zászlót
Egy igaz ügyért szolgálni
Érte élni mindhalálig
Eljutni a szent határig
És ha eljön majd az idő
Jó anyátok így búcsúzik:
Menj, menj, menj, menj!

Kárpátia : Nem engedünk a 48-ból

Nem engedünk 48-ból, piros, fehér, zöld zászlóból,
Az aradi 13-mat, megbosszuljuk mindahányat,
Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!

Nem engedünk 48-ból, ékes, csengő magyar szóból,
Mit kíván még most a nemzet? Elbitorolt anyaföldet!
Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!

Nem engedünk 48-ból, tüzérekből, huszárokból,
Isten úgyse´ megfizetünk, kivont karddal menetelünk.
Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!
Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!

Nem engedünk 48-ból, nem, nem a 12 pontból!
Szomorúság volt kenyerünk, ettől fogva már nem tűrünk!
Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!
Vérzivatar sejejah! Sírva vigad a magyar!

Kárpátia : Ó bujdosó székely

Ó bujdosó székely, tekints fel az égre,
Nézd meg hogy tőled milyen keletre!
Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik,
Székelyország felé hogyan közeledik!

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva,
Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza.
Őseinknek sírja hogyha kinyílana,
Árpád vezér hangja onnan kiszólana:

˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝

Ó bujdosó székely, tekints fel az égre,
Nézd meg hogy tőled milyen keletre!
Nézd meg hogy a felhő hogyan keletkezik,
Székelyország felé hogyan közeledik!

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva,
Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza.
Őseinknek sírja hogyha kinyílana,
Árpád vezér hangja onnan kiszólana:

˝Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.˝

Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok,
Elvették tőletek, másé lett hazátok.

Kárpátia : Szárnyaszegett

Oly időket élünk, hogy elég egy szirka,
És az egész országot lángtenger borítja.
Tűzzük ki a zászlót, hogy mindenki lássa:
Leszünk mi még újra Kossuth katonája.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej!
Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Most kell odaállni, most amíg még lehet,
És átkozott kiben már nincs hazaszeretet.
Vállvetve egyként mind állunk csatasorba,
Nem prolik tovább már, eggyé forrt a szikla.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej!
Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Oly időket élünk, hogy elég egy szirka,
És az egész országot lángtenger borítja.
Tűzzük ki a zászlót, hogy mindenki lássa:
Leszünk mi még újra Kossuth katonája.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej!
Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Most kell odaállni, most amíg még lehet,
És átkozott kiben már nincs hazaszeretet.
Vállvetve egyként mind állunk csatasorba,
Nem prolik tovább már, eggyé forrt a szikla.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj! Heeej!
Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Szárnyaszegett árva madár,
Szállj, szállj magasra szállj!
Bilincsbe többé senki se zár.

Kárpátia : Szép volt fiúk

füstös régi környék utcáit koptatom
ott születtem én meg, ott az otthonom
nem lakott ott gazdag, puccos úri nép
és ha jött az este, nekünk az út mesélt
mesélte azt, hogy szép volt, szép volt fiúk
és tátott szájjal néztük, amig a tűz kihunyt

esős vasárnap reggel, ha az öreg busz megáll
eszembe jutnak újra a régi cimborák
mennyit álmodoztunk kint a csillagok alatt
és azt hittük hogy ez már mindörökre tart
de közbe szólt az élet: nagyon-nagyon vigyázz
te úgysem leszel több, mint egy külvárosi srác

Kárpátia : Szeretlek

Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, hogy szeretlek.
Már évek óta csak téged kereslek,
Kereslek, téged kereslek.

Ref.
Ilyen szép lány nincs is talán
A szél játszik hosszú haján
Csillog szeme, forr mindene
A teste tűzzel van tele.

Másnap reggel úgy ébredtem
Férfi lettem, férfi lettem.
Attól fogva én újjá születtem
Újjá születtem, Újjá születtem.
Ref. (2×)


Telnek - múlnak, elszállnak az évek
Az évek, az évek.
Megfordulok és ha visszanézek.
Vissza nézek, nézlek téged.
Ref.

Ma is úgy ébredtem, hogy szeretlek
Hogy szeretlek, hogy szeretlek.
Az Isten csak nekem, nekem teremtett,
Nekem teremtett, téged.
Ref.

Kárpátia : Ugye gondolsz néha rám

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.